Articles

Holnap érkezik Budapestre a sorozatgyilkosok réme
Vasárnapi Hírek
Szeptember 12, 2004

Pontosabban Davenport felügyelő, az újkori krimiirodalom rettenthetetlen bűnüldözője. Még pontosabban, természetesen, a figura írói édesapja: John Sandford. Aki 1944-ben születtet Iowa államban, bölcsészettudományi tanulmányokat folytatott — amerikai történelemből — majd újságírásból diplomázott. Az írást a hadseregben kezdte el, és a sereg küldte el újságíró-iskolába. Minthogy Koreába küldték dolgozni, azon kevesek között van, akiknek — így — sikerült elkerülni Vietnamot... Kezdetben a Miami Heraldnál dolgozott, majd 1978-tól a St. Paul Pioneer Pressnek kezdett írni. 1980-ban már a Pulitzer-díj döntősei között volt, melyre az amerikai őslakosokról írt cikksorozata miatt jelölték. 1996-ban meg is nyerte a Pulitzer-díjat egy olyan cikksorozatért, melyben Élet a földön címmel egy amerikai farmercsaládot mutatott be.
1989-től már csak részmunkaidőben írt a Pioneer Pressnek, majd egy évvel később teljesen abbahagyta. 1996-ban írt egy cikksorozatot, melyben bemutatta, mi történt az Élet a földön főhőseivel. Emellett a Fort Worth Star Telegram számára szokott írni recenziókat, de a főállású újságírással végleg felhagyott. Ennyire vonzotta volna a szépirodalom? Nos, szavai szerint: "gyermekkoromban minden vágyam az volt, hogy riporter lehessek, de húsz év újságírás után már elkezdtem kiégni, és tudtam, hogy ezt nem bírom tovább csinálni. Ezenkívül a gyermekeimet sem tudtam volna anyagilag támogatni az egyetem elvégzésében."Ezért próbálkozott a regényírással. Első regényét elküldte egy ügynöknek, akinek tetszett Sandford stílusa, de a könyv szerinte nem volt elég egységes. "Nagyon sok detektívregényt olvastam, és azokban, amelyek igazán megragadtak, mindig volt egy-egy outsiderfigura" — reagált Sandford. S két ilyen alakot is megteremtett. Először Kiddet, a komputerszakértő művészt, majd Davenportot. "Róla mindig is úgy gondolkodtam, mint egyfajta szociopatáról, aki már-már egy kissé őrült figura. Persze, az epizódok folyamán Davenport sokat változott, nyugodtabb lett..." Sandford számára a szereplők és a sztorik frissen tartásában sokat segít bűnügyi újságírói múltja. "Tudnom kell, hogyan néz ki egy bűnügyi helyszín, és ebben, persze, van is tapasztalatom, mivel már láttam meggyilkolt embereket az utcán fekve. Volt egy olyan regénysorozatot, amiben különféle sportok játsszák a főszerepet, de mivel soha nem sportoltam, le kellett tennem erről az ötletemről. Zsarukkal viszont sokat lógtam, úgyhogy nagyon is ismerem azt, amiről írok."
Meztelen préda című regényében Sandford már házas emberként jeleníti meg főhősét, Davenport nyomozót, szemben a korábbi nőcsábász figurával. A váltásról Sandford így nyilatkozott: "a regényekben mindig kell, hogy legyen egy szerelmi szál. Mindig érdekli az embereket, hogyan szövődik románc egy férfi és egy nő között. A baj azonban az, hogy ha írok tizenöt Davenport-könyvet, és mindegyikben van egy újabb nő, akkor a főhős nőcsábász helyett egyre inkább egy ragadozóhoz fog hasonlítani. Ez aggasztott, és mindenképpen meg akartam mutatni, hogy Davenport képes szeretni, és nem csak be akar gyűjteni minél több nőt, mint a kezdetekkor."
A gonosz alakok megalkotásában is komoly tapasztalat áll az író rendelkezésére. "Nagyon sok rosszfiút ismertem meg, egyrészt újságíróként, másrészt pedig, mert igen alapos kutatómunkát végeztem börtönökben, nem sokkal azelőtt, hogy abbahagytam az újságíróbizniszt. Egy hónapot töltöttem el egy börtönben, és főleg gyilkosokkal készítettem riportot. Tudni akartam, mi zajlik a fejükben. Hogyan képesek megölni valakit, különösen a barátnőjüket? Persze rengeteg okból gyilkoltak ezek az emberek. Néhányuk abszolút brutális volt, de egy fickó például nem emlékezett semmire. Én ezt el is hittem neki, mert látszott, hogy teljesen ki volt készülve a drogoktól. Egy srác pedig totál őrült volt, egyszerűen nem tudta lefékezni magát. A legszörnyűbb azonban az, hogy teljesen hétköznapi emberek is lehetnek hidegvérű gyilkosok, és ez a típusú gyilkos jelenik meg a Meztelen prédában. A gyilkosokkal való tapasztalataimhoz egy megdöbbentő eset is kapcsolódik. Még újságíróként címlapsztorit írtam egy emberről, akiről néhány hét múlva kiderült, hogy kegyetlen gyilkos. A riportban ráadásul lelkendeztem erről a férfiról — döbbenetes volt."
A Davenport-krimik mellett Sandford más regényeken is dolgozik, mert miután nyolc Préda-könyvet írt meg egymás után, úgy érezte, tartania kell egy kis szünetet. Kidd nevű főhőse szintén egy extravagáns nyomozú, aki művész és komputerszakértő. A regények mellett Sandford archeológusként is dolgozik; nemrég egy izraeli ásatást felügyelt és fényképezett. És hogy kiket olvas szabadidejében? "Leginkább a konkurenciát" — mondja. Robert Parker zseniális, Carl Hiassen a barátom is, és persze Grisham, Clancy, King — az ő könyveiket szeretem olvasni. A legtöbb író, akit szeretek, korábban újságíró volt. Azt hiszem, mi exújságírók, jobban megértjük egymás munkáit, és leginkább ez számít..." Hát ennyit, kedvcsinálóként, John Sandfordhoz, akit, persze, már nagyon sok hazai olvasó kedvel, várva az újabb és újabb történeteket. Most személyesen is találkozhatnak as íróval, dedikáltathatják munkáit holnap délután három órától a Duna Plaza Alexandra könyváruházában. Kedden négy órától az Árkád Libriben, hat órától pedig a Lurdy Ház Alexandra áruházában írathatják alá kedvenc írójukkal a Soha ne ölj, a Titkos préda, a Félelem kódja és más munkáinak hazai kiadásait. Legyenek minél többen...